...remelem, minden rendben megy otthon, Velencen...tegnap hazicsoportban voltam, 5 en mentunk harom faluban tartottunk alkalmakat... a gyerekek kerdeezgetik mikor megyunk haza. Koszonom a leveleiteket, sokat jelentenek nekunk, jo tudni, hogy figyelelemmel kisereitek eletunket...szeretunk itt lenni, de imadkozunk az otthoni szolgalatunkert is, Isten mit fog csinalni Velencen...Munkacson annyira jelen van az Ur kegyelme, a gyulekezetben Isten szeretete megragadja az embereket...az emberek minden nap tartanak valahol alkalmat, szeretnek egyutt lenni, Istent dicserni... a predikaciokat megjegyzzik es a kovetkezo napon a hazicsoportban tovabb adjak... komlyan olyan erzesem van, mintha Punkosdkor ishasonloan teltek volna a napok...Hianyoznak az otthoniak, hianyoztok draga testvereim...

"tekintetem a a hegyekre emelem honnan jon segitsegem? Istentol, aki az eget es a foldet alkotta"

Valaki megkérdezett egy professzort, hogy elhiszi-e, hogy Isten tud olyan nagy halat teremteni, ami képes elnyelni egy embert. A professzor olyan világban élt, ahol már megtanultuk az atombontást, a holdra szállást és azt, hogy űrszondát küldjünk a Neptunusra, ezért Istenbe vetett egyszerű hitében és bizalmában ezt válaszolta a kérdezőnek: „Hadd mondjam meg, hogy nem csupán azt hiszem, hogy Isten tud teremteni egy ilyen nagy halat, hanem az az Isten, aki megteremtette a napot, a holdat és a csillagokat, ha akarná, akkor a halat fölszerelhetné léghűtéssel és be is tudná szőnyegezni.”